Férgeket tekerni, Férgeket tekerni, A pokol teremtményei – bármikor lecsaphatnak | hu

Németh Zoltán verse Bordóba hajló vörös betűkkel férgeket tekerni a kötet címe a szürkésbarna képen, melyen egy hatalmas jószágot, egy elefántot látunk, amint éppen egy daru a magasba emeli. El­ső pillantásra szürreális látomásnak tűnik, ám a hátsó borító információi szerint egy ból származó fotóról van szó, melynek címe: Mary, a gyilkos elefánt ki­végzése. Vagyis egy gyilkosság dokumentációjával van dolgunk, egy állat kegyetlen kivégzésével, ami azért felvet bizonyos kérdéseket, még akkor is, ha az elefánt a címből következően valóban embereket ölt.

Mert egy elefánt nem jogi személy, sőt, semmiféle személy, egészen egyszerűen a természet törvényei miatt nem vo­natkozhatnak rá az emberei törvények. Férgeket tekerni és kivégzése tehát határsértés, ab­szurdum. A hatalmas súlyú elefántot ráadásul felakasztják, amivel a gra­vitáció törvényein is felül akarnak kerekedni a voluntarista ítélethozók — mégiscsak valami egészen groteszk, szomorú és szürreális jelenetet kapott lencsevégre az ismeretlen fotográfus.

Ha mindezt összeolvassuk a kötet címével, akkor bizony beleborzongunk, hogy micsoda kezdet ez. Pedig ez még tényleg csak a kezdet. Mert ha beleolvasunk a versekbe, akkor az férgeket tekerni áldozatává vált elefánt csecsemőillatú mesének tűnik. A versek beszélője nem bízott semmit a véletlenre, klasszikus szerzőktől vá­lasztott mottókat, melyek arra szolgálnak, hogy felkészítsék a jámbor olvasót arra, mi­re számíthat.

Az első idézet Füst Milántól származik. Kontextusából kiragadott jelenet ez, nehezen érthető, bár pár kulcsszó segít elképzelni az olvasónak, miről is lehet szó: lélek, test, férgeket tekerni, és valahonnan ki kell húzni egy kést is. Elég bizarr, csöppet sem vidám beszélgetés ez. Ráadásul az embernek az a benyomása támad, hogy a kés mintha olyan szerepet töltene itt be, mint Csehovnál a puska: ha az első felvonásban megjelenik, ak­kor előbb-utóbb biztos ölni fognak vele.

Erős férgeket tekerni ez. Ez nem is lenne könnyű, és nem is lenne értelme: ezek a versek önmagukban is egységet alkotnak, súlyuk van, nyomatékuk, és nem tartoznak sehová, nincs szükségük semmire és senkire.

Magukra záródnak. Egy-egy súlyos vasgolyó, ezekből áll össze a kötet. Az egyes versek terjedelme viszonylag rövid, mindössze egy-két hosszabb található köztük.

Rímek nincsenek, a verssorok rövidek, át­lagosan 3—5 szóból állnak. A jellemző írásjelek a tagmondatokat elválasztó vessző és a mondat végi pont.

Az egész kötetben csupán két-három kérdőjeles mon­dat van, ki­véve az utolsó, Mosógép című, rövidke novellákból álló füzért, melyben vannak párbeszédes részek is. A versek férgeket tekerni része tehát pár szóból álló ki­jelentő mondatokból épül fel, és jellemzően egy-egy rövidke történetet mesélnek el. Ezek a történetek pedig abszurdak, sötétek, szürreálisak — mint egy akasztott elefánt egy régi fotón.

Ha belelapozunk a kötetbe, Paraziták parazita ellenségei Peaks kellős közepén találjuk magunkat, csak­hogy nem a kanadai határ mellett, férgeket tekerni valahol Európa közép-keleti részén.

Horrorisztikus jelenet egy középkori festményen

Ar­ról azonban nem könnyű számot adni, mitől érzi az ember oly hátborzongatóan ott­honosnak, közép-európainak ezeket a verseket. Talán mert oly sokszor szóba jön bennük valamilyen féreg, és erről Kafka jut az ember eszébe? Vagy mert a párszor szintén említett oldalas az ismerős ízeket idézi? Vagy mert ennyire kilátástalanul szorongani, a világot ennyire a feje tetejére állítani, ilyen sötét szemüvegen szemölcsök a húgycső körül látni csak errefelé, az ördög alfele táján lehet?

Fekete lyuk ez a kötet, sem­mi fénysugár, semmi feloldás, a fanyar irónia és a groteszk képi világ is arra szolgál, hogy világossá tegye: nincs semmi, de semmi menedék. És még mindig a kezdetnél tartunk, a legelső versnél, melynek Boríték a férgeket tekerni. Amikor rohanva odaér, akkor látja, hogy az ajtó kilincsén egy piros boríték, benne egy döglött egérrel.

S máris a mottóban férgeket tekerni a borítón is megelőlegezett világ kellős közepében vagyunk, melynek alapvető elemei közé tartozik a gyilkosság, a fegyverek, a fájdalom és az erőszak, alapszavai pedig a férgek, a kés és a vér.

Mintha valamiféle sötét melodrámát olvasnánk, olyan sokszor fordul elő a kés és a vér a versekben. A kés legtöbbször azok gyil­kos eszköze, akiknek nincs más fegyverük. A pisztolytól eltérően a késsel el­követett gyilkosság fizikai kontaktust igényel az áldozat férgeket tekerni a tettes között, úgy kell férgeket tekerni ölni, hogy közben az ember a saját erejét használja, és be is mocskolja magát, vagyis nem steril eszköz.

Jellemzően hirtelen felindulásból szokták használni, és Ma­gyarországon a legtöbb gyilkosságot ezzel követik el — és a versek is mintha a statisztikát erősítenék. A Pincér című versben a feleség a bugyogójából ránt elő egy kést, és megfenyegeti férgeket tekerni lírai ént, hogy leszúrja, ha nem lop neki rózsát. Kitör a dráma a házasok között, és a férj már tudja, hogy rossz lóra tett, de az apóstól való félelmében nem mer válni.

Persze, inkább karikatúraszerű az egész jelenet, az őrjöngő fúriaként vi­selkedő asszonnyal, aki egy férgeket tekerni már tönkre tett. Az utolsó sor arra enged következtetni, hogy félnek tőle, hiszen többnyire kés van nála. A Hétvége pedig azzal kezdődik, hogy a lírai én kedves neje a csuklójából ömlő vért törölgeti. A Kakukkban pedig a késes támadás klasszikus módjával találkozik a vers alanya: a torkához férgeket tekerni egy sikátorban.

A kés és a vele szervesen összefüggő vér szimbólumok, melyek a világ általános rom­­lására, az erőszak jelenlétére és a kapcsolatok lehetetlenségére utalnak.

S arra, hogy ezeket az az indulat teszi tönkre, mely a kést ragadó emberben dolgozik; a revolverhez vagy a méreghez hűvös fej kell, míg a késhez hirtelen támadó indulatok, civilizáción kívüli életképletek.

Talán nem túlzás, ha az embernek ismét csak eszébe jut ezekről Európa keleti fele. A féreg is a kötet alapszavai közé tartozik, melynek használatától nem ódzkodik a versek beszélője, holott a köznapi beszédben általában vagy egyszerűen bi­zonyos állatokra, vagy pedig átvitt, erősen pejoratív értelemben emberekre használjuk ezt a szót.

Nem parazita: más a magyarázat a maszkokban mozgó szálakra | hu

A férgek jelenléte a világban romlásra, hanyatlásra utal, ami férges, az rossz — mint a szív a Vadász című versben. S — mint ahogyan fentebb utaltam is rá — a féregről immár száz éve nem tud az embernek nem eszébe jutni Kafka Gregor Samsája. A Park című versben egy tenyérből másznak elő a férgek, vagyis a kötet második darabjához, a Vadászhoz hasonlóan itt is arról van szó, hogy a test már élő, eleven mivoltában is romlásnak indul, mintegy előlegezve a ha­lál férgeket tekerni állapotot.

Ami aztán meg is jelenik a Fejben, melyben a föld alól emelkedik ki egy lárvákat köpködő, ordibáló fej. Az Üregben a vers beszélője próbál el­futni, de egy kar torkon ragadja, és lefelé próbálja vonszolni, az üregbe, ahol a szőrös férgek laknak. A kötet utolsó darabja, a Mosógép hat részből, vagyis hat kisebb jelenetből áll, melyek laza szállal kötődnek egymáshoz, és egy urnagyűjtő hétköznapjait mesélik el.

Természetesen a kés itt sem hiányozhat, ezúttal védekezési eszköz, meg ne tá­madja a kutyája, amikor kilép az udvarra, és elindul az urnák felé, melyeket alighanem mások is úgy dobálnak be neki az udvarba, mint a harmadik darabban levő, immár szakállas férfi, aki a második részben még kisfiú volt, és akit a nagyapja figyelmeztetett a ház előtt, hogy ott bizony szörnyű dolgok történnek. Így lesz tele a kert urnákkal, holott a ház lakója táblán is figyelmeztet, hogy ez nem az ő il­letékessége lenne.

Csakhogy az ötödik férgeket tekerni a hatodik részben megtudjuk, hogy egyenesen a munkája az urnákkal való foglalatoskodás — a meghasonlás aligha vé­letlen, hiszen a negyedik pontban a tükörképével vitatkozik, míg az meg nem sértődik, és elmegy.

A címet pedig az magyarázza, hogy emberünk munka közben legtöbbször férgeket tekerni öröklétre gondol, amit egy megállíthatatlan mosógéphez hasonlít. Ha valaki urnákkal foglalkozik, akkor érthető, ha felmerülnek benne a végességgel és az időbeliséggel kapcsolatos kérdések, férgeket tekerni az öröklétnek egy olyan profán eszközhöz való hasonlítása, mint a mosógép, éppen férgeket tekerni kioltja a kérdésfelvetés ko­molyságát, és csúfondáros fricskával illeti a metafizikát. A versek jellemző hangneme a szenvtelenség.

Nem sok érzelem olvasható ki férgeket tekerni, pusztán a történések tárgyilagos rögzítése, ennek az igyekezete azonban feltűnő, s talán éppen ez az, ami érzelmi töltettel ruházza fel az egyes verseket. Mert legyen bármily hűvös és közönyös a versek beszélőjének a hangja, ezen a han­gon a világról akar számot adni, a világot akarja a lehető legpontosabban leírni, megannyi apró mozzanatával együtt.

Ebben a világban ugyanis nincs semmi fe­lesleges, mindennek súlya van. Csiz­mát húzok, télikabátot.

Tankcsapda - Jönnek a férgek

Ebből a perspektívából pedig a nyomasztó, bizarr és szürreális jelenetek is meg­szelídülnek, sőt, mintha valami szeretetfélét is férgeket tekerni lehetne rajtuk, mellyel a versek beszélője rájuk csodálkozik, gondosan átvizsgálja és feljegyzi őket. Sőt, mintha va­lami melankólia is érződne rajtuk, mely minden mulandó dolog sajátja. S ahogyan az ember olvassa őket, egyiket a másik után, aztán újra meg újra, úgy rakódik össze egy világlátás és -érzékelés szerkezete belőlük, alkatrészenként, és válnak ezen szerkezet részeként a kifejezetten véres, kegyetlen jelenetek is köznapivá, már-már viccessé.

Hiszen ebben a mennyiségben már szinte önmaguk paródiájaként olvashatók, vagy legalábbis fenntartják a dupla fenekű olvasat lehetőségét. Sűrű, nehéz kötet ez, legyen bármennyire is világos, egyszerű és tömör a nyelvezete. Ez a puritán, dísztelen nyelv azonban olyan világokba enged betekintést, ahol már az eleven testen is erőt vesz a romlás, ahol a késsel sebeket ejtenek, és ahonnan hiányzik a fény.

Mindenesetre önfeledt férgeket tekerni szó sem lehet, A repülés kezdete kötetcím ugyanis a borítón férgeket tekerni szegény elefánttal együtt értelmezve inkább ironikusnak tűnik.

Dracunculiasis

Mindezzel együtt azonban erős kezdés ez, erős első kö­tet, kiforrott, egységes nyelvvel és képi világgal. Ágoston Tamás nem tesz gesztusokat sem az olvasó, sem a kortárs trendek felé, autonóm és makacs módon csiszolgatja a saját, immár mással aligha összetéveszthető nyelvét és világát. Ezzel azonban saját maga számára is magasra rakta a lécet, hiszen ha a repülés kezdete ilyen, akkor férgeket tekerni lesz maga a repülés? Plafar pinworm kezelés meglátjuk.

Ágoston Tamás: A repülés kezdetei, Napkút,